Akos Sziraki - Sculptor & Painter - International Exhibitions

Leider waren wir heute unterwegs zu einer Brauerei, ein Sponsor dieser Veranstaltung, und haben den ganzen Tag im Bus verbracht. Sehr ärgerlich für den letzten Tag in Korea.
Abends haben wir noch schön gegessen gepackt und geschlafen. Drei Stunden.
Jetzt sitzen wir am Flughafen, insgesamt 7 Stunden, da alle Künstler mit einem Bus gefahren wurden. Der erste Flug ging um 9 Uhr also mussten wir schon um 5:30 Uhr losfahren. Unser Flug geht um 14 Uhr aber wir konnten Upgraden und fliegen jetzt Business Class für ganze 100 Euro mehr. Cool.

Fotos von Montag sind unter der Mobile Me Gallery.

HETEDIK - NYOLCADIK NAP - EGY TOVÁBBI ELPAZAROLT NAP

Sajnos ma egy sörgyárba voltunk úton, egy Sponzorja (mezénása) ennek a Programmnak, igy egész nap a buszoztunk. Nagyon bosszantó, ez az utolsó napunk Koreában.
Este klasszul megvacsoráztunk, csomagolunk és aludtunk. Három órát.
Most itt ülünk a repülötéren, összesen 7 óra hosszat, mivel az összes müvész egy busszal lett ide szállitva. Az elsö gép kilenckor indult, igy már 5:30 kor el kellett indulnunk. A mi gépünk 14 órakor indul, de mi "Upgraden"(helyzetünket feljavitani) tudtunk és igy a Business Classon ülhetünk 100 Euróért. Cool. (ez megint angol)(sorry)

Fotos unter / Fényképek itt:
http://gallery.me.com/artbymyself/100454

Heute Morgen gab es erst einmal gemeinsam Frühstück in Bo Suks suite.
Danach konnten wir machen was wir wollten also fuhren wir zum Bezirk Dongdemun, wo wir in verschiedenen riesigen Shoppingmalls die Etagen durchstreiften. Fündig wurde ich nicht da meine Größe ein wenig das der Koreaner überflügelt.
In der Nähe eines Kaffees haben wir auch einen freien W-lan gefunden, der war aber so langsam das ich die Übertragung der Bilder einfach abgebrochen habe.
Am Fluss entlang sind wir gegen Mittag zum Künstlerviertel spaziert. Wir konnten sehr viele Impressionen sammeln, auch über die üblichen Essgewohnheiten der koreanischen Arbeiter. Aber Bilder sagen mehr als Worte.

In Insadong, dem Künstlerviertel in Seoul, haben wir lecker Tee getrunken, uns Kunstwerke angeschaut, Souvenirs gekauft und Streetfood probiert.
Im Hotel angekommen wurden wir zum essen delegiert und haben koreanisches Barbecue gegessen...

HATODIK NAP- MAI NAPUNK A BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBAN ÉS A MÜVÉSZNEGYEDBEN

Ma reggel elöször Bo Suk suitejében alaposan megreggeliztünk.
Ezután szabadfoglalkozás, igy elmentünk a Dongdemun kerületbe, ahol a sok hatalmas bevásárlóközpont emeleteit végigpásztáztuk. Sajnos magamnak nem találtam semmit, mivel az én méretem a koreaiakét egy kicsit túlszárnyalja.
Egy kávézó közelében találtunk egy szabad W-lant, ez viszont olyan lassú volt, hogy a képek átjátszását egyszerüen leállitottam.
A folyó mentén déltájban elsétáltunk a müvésznegyed felé. Sok benyomást tudtunk gyüjteni, többek között a koreai munkások evés szokásairól. De képek többet mondanak mint szavak.

Insadongban, a müvésznegyedben finom teát ittunk, megcsodáltuk müvészi alkotásikat, ajándékokat vásároltunk és kipróbáltuk az utcai evést.
A szállodába visszaérve ismét evésre hivtak minket, ezúttal koreai Barbecue volt soron...

Fotos unter / Fényképek itt:
http://gallery.me.com/artbymyself/100446

Ein Vormittag frei. Wir haben die Gunst der Stunde genutzt und sind zum Gallery Park gefahren wo meine Skulptur vom Bildhauersymposium steht, an dem ich letzten Oktober teilgenommen habe.
Es war schon ein Erlebnis in ein Land wie Korea zu kommen und meine eigene Skulptur im öffentlichem Raum wieder zu finden. In der Skulptur von Gottfried, der österreichische Künstlerkollege der mit mir letztes Jahr das Bildhauersymposium besucht hatte, haben Kinder gespielt und sind auf seine Skulptur geklettert, ganz toll.
Es war sehr warm, ca. 35°C und sehr schwül, Obst war die beste Wahl zum Mittag.
Nach einem kurzen Abstecher auf der Seouler Flohmarkt trafen wir uns mit den restlichen Künstlern im Museum um gemeinsam zur sudanesischen Botschaft zu fahren.
Vom Botschafter des Sudans und seiner Familie wurden wir ganz herzlich aufgenommen und bewirtet. Wir sassen draussen und wurden von Mücken sehr begehrt, endlich frisches Blut aus fernen Ländern. Der Abend war sehr schön.
Im Hotel angekommen sind wir früh ins Bett um endlich ausschlafen zu können...



Eine kleine Anekdote am Rande:
Die öffentlichen Toiletten sind wirklich sauber und ein absolutes Hightech-Erlebnis. Wenn es überhaupt Toilettenpapier gibt, dann im Eingangsbereich. Prima, Toilette hygienisch einwandfrei aber wo kann man eigentlich abziehen hmmmmm? Die Toilette ist elektronisch, es gibt 14 verschiedene Knöpfe mit tollen Funktionen, die sich uns leider nicht auf den ersten Blick erschliessen, da koreanisch beschriftet. Und so kommt es wie es kommen musste. Nein das ist nicht der Knopf zum abziehen; .. das war der Knopf zum Spülen des ….., schade, der Deckel ist offen. Im hohen Bogen schiesst frisches Wasser aus der Schüssel durch den Raum, quietschende Menschen stürmen heraus, leider ist der Knopf zum Abschalten nicht erkennbar, ja koreanisch beschriftet, Der Boden steht auch schon unter Wasser. Es hilft nichts, das muss beendet werden, huch das war der Knopf zum Fönen des …… Ahh, nach wildem Drücken, endlich den Knopf zum Abstellen der Fontaine gefunden. Fazit: Don´t touch the Buttons!!!!
Heute wurde uns berichtet das im Museum die Klobrillen beheizt sind und der Knopf zum ausstellen nicht zu finden war, hot, very very hot. Mensch, was denn sonst, liegt ja auf der Hand das bei 35 Grad Aussentemperatur die Brillen beheizt sind.

ÖTÖDIK NAP- GALÉRIA PARK & SZUDÁNI KÖVETSÉG

Egy délelött szabad. Megragadtuk a kellemes alkalmat és elmentünk a Galéria parkba, ahol a szobrom a Szobrász-szimpzionról van felállitva, amin tavaj vettem részt.
Ez egy megragadó élmény, egy országba ellátogatni, mint Korea, és a saját szobromat egy nyilvános helyen felállitva látni. Gottfried szobrán, az osztrák kolléga, aki tavaj szintén a Szimpozión dolgozott, gyerekek játszottak, a szobrára felmásztak, klassz dolog.
Nagyon meleg volt, ca. 35° C és nagyon nyomasztó, gyümölcs volt a legjobb ebédként.
Egy rövid látogatás után a Seouli bolhapiacon a múzeumban találkoztunk a többi müvésszel, hogy onnan együt menjünk a Szundáni Követségre.
A Szudáni követ és a családja nagyon szivélyesen fogadtak minket. A szabadban ültünk és a szúnyogok nagyon élveztek minket, végre egy kis friss vér távoli országokból. Az este nagyon szép volt.
A szállodába visszaérve korán lefeküdtünk, hogy végre kialudjuk magunkat...

Mellékesen egy kis anekdóta:
A nyilvános WC-k valóban nagyon tiszták, és valóban egy "Higtech"- élmény. Ha egyáltalán WC papir van, akkor a bejárati részben. Prima, a klotyó higénikus, hibátlan, de hol a fenébe lehet lehúzni hmmmmm? A WC elektrónikusan müködik 14 gomb van rajta külömbözö klassz funcióval, amit sajnos az eber elsö látásra nem ért, mert koreai nyelven van irva. Igy aztán jön, aminek jönnie kell.
Nem, ez nem a lehúzógomb;...ez a gomb a ... mossa ki...., kár, a fedél nincs lecsukva. Magas sugárban tiszta viz spriccel a WC kagylóból a helyiségbe, sikitozó emberek rohannak ki, sajnos a gomb amivel ki lehet kapcsolni, szintén nem található, szintén koreai szöveg. A talaj már viz alatt áll. Nem segit más ennek végét vetni, ...huhhh ez a fön volt, amivel az ...ahhh, vad nyomkodás után végre a vizesés kikapcsológombja. Szóval: ne nyomkodd a gombokat!!!

Ma közölték velünk, hogy a múzeumban a WC ülökék fütve vannak, de a gomb ezt kikapcsolni, nem volt sehol. Meleg, nagyon, nagyon jó, forró. Istenem, miért ne, érthetö, hogy 35 fok hömérsékletnél a WC ülöke fütve van.


Fotos unter / Fényképek itt:
http://gallery.me.com/artbymyself/100438

Sehr früh ging der Wecker. Frühstück gab es im Bus.
Heute ging es zur International Arts Forum im Korean Cancer Center um verschiedene Seminare über „The Arts Therapy in Daily Life“ zu besuchen.
Tolle Sache, ich konnte meine Fotos sortieren und den Blog vervollständigen. Glücklicher Weise gab es einen freien Hotspot ausserhalb vom Krankenhaus.
Gepflegte Langeweile prägte den Tag bis in den späten Nachmittag. Uns wurde angedroht erneut, nach dem tollen Mittagessen, in der Kantine essen zu müssen. Wir wurden jedoch zum Hotel gefahren und sind dort Bulgogi essen gegangen.
Diesmal durften wir auf dem Boden sitzen. Anstrengend, wir werden zu alt für so etwas.
Wir sind nach dem Essen im kleinen Kreis Karaoke singen gegangen und hatten sehr viel spass. Litauen, Japan, Ungarn und Deutschland vereint in einem kleinen Raum und zwei Stunden grenzenloses singen. No boundaries and no hesitation.
Der Abend fand einen schönen Abschluss auf dem Dach des Hotels, die Impressionen waren beeindruckend...

NEGYEDIK NAP- A NEMZETKÖZI MÜVÉSZETI FORUM

Nagyon korán ébresztö. Reggeli a buszban.
Mai programm a Nemzetközi Müvészeti Fórum, a Koreai Cancer Centerben, ott külöbözö szeminárokat a "The Arts Therapy in Daily Life"-ról meghallgatni.
Klassz dolog, igy tudtam a fotóimat szortirozni, és a Blogomat tökéletesiteni. Szerencsés módon volt egy szabad "HOTSPOT" a korházon kivül.
Ápolt unalomban töltöttük el az idöt késö délutánig.
Megfenyegettek minket, hogy a klassz ebéd után ismét a kantinban kell ennünk. Végül is visszavittek minket a szállodába, és ott elmentünk Bulgogi"-t enni. (ki tudja, mi az??)
Ezuttal a földön ülhettünk. Megterhelö, lassan öregek leszünk az ilyesmihez.
Evés után egy kis csoporttal elmentünk "Karaoke"-t énekelni, (ki tudja, mi az??) és nagy örömünk telt benne. Lettország, Japán, Magyarország és Németország egyesülve egy kis helyiségben és két órán kereztül határtalan éneklés. Minden megkötés nélkül.
Az este szépen végzödött a szálloda tetöteraszán, a benyomások nagyon meginditók voltak...

Fotos unter / Fényképek itt:
http://gallery.me.com/artbymyself/100430

nach vier Stunden schlaf mussten wir raus aus dem Bett. Bo Suk stand um acht Uhr mit dem Frühstück vor der Tür da das Hotel keinen Frühstück mehr servieren wollte.
Wir wollten sofort zum Stonepark in die Berge fahren. Die Künstler die aus Österreich, Ägypten, Litauen und Slowenien am vorigen Abend ankamen sollten natürlich die Gelegenheit erhalten auch ihre Werke aufzuhängen, daher fuhren wir zum Museum und warteten bis die Kunst gehangen wurde. In dieser Zeit fand ich die Gelegenheit einen freien Wlan-Zugang zu finden um die Bilder online zu stellen und um die letzten beiden Tage in den Blog zu stellen.
Jedenfalls sind wir sehr spät im Stonepark angekommen und hatten nur 45 Minuten zum durchstreifen des Parks. Macht nichts, ich war schon mal da.

Weiter zum traditionellen koreanischen Dorf, Park, Vergnügungspark, Skulpturenpark, etwas. Ein absolutes Touristenhighlight für Amerikaner, ich weiss nicht was wir da verloren haben, aber anscheinend muss man es mal gesehen haben. Die Fotos reichen als doku.

Das absolute Highlight des Tages war jedoch das Abendessen. Ein sehr schönes Fischrestaurant, ein Mix zwischen japanischem und chinesischem Stil, das Essen sehr lecker. Der Sponsor ist aufgetaucht und schon fing das Visitenkartenaustauschprogramm am. Die Überraschung war das er einen Katalog vorlegte in dem unsere Arbeiten abgebildet sein sollten. Manche Künstler waren im Katalog, ich jedoch nicht. In mir brodelte es erneut, ich war in diesem wunderbaren Katalog, sehr aufwendig gemacht, nicht Präsent. Aus dem Augenwinkel vernahm ich das Bo Suk auch das Katalog studierte und ihre Mine immer finsterer wurde. Anscheinend fehlten auch noch viele andere Künstler. Wie es sich herausstellte sind die beiden großen Künstlergruppen in Seoul eine Fusion, Kooperation miteinander eingegangen. ICAA mit Bo Suk Lee hat sich an die Absprachen gehalten die andere Seite jedoch nicht.
Böses Vibrationen sind geflossen, wir verliessen das Restaurant fluchtartig und fuhren zum Hotel. Um den Frust runterzuspülen sind wir wieder ein Bierchen trinken gegangen und haben bis halb zwei im Strassenkaffee gesessen...

HARMADIK NAP- RÖVID ÉJSZAKA, MUZEUM ÉS KÖPARK

négy óra alvás után fel kellett kelnünk. Bo Suk nyolckor ott állt az ajtónk elött a reggelivel, mivel a szálloda már nem akart felszolgálni.
Mi rögtön a hegyekbe, a köparkba akartunk indulni. A müvészeknek, akik elözö este Ausztriából, Egyiptomból, Lettországból és Szlovákiából érkeztek meg, természetesen meg kellett a lehetöséget adni, hogy a müveiket felakasszák. Igy elöször a múzeumba mentünk, és vártunk, amig minden a falakon volt. Ez alatt az idö alatt lehetöségem volt egy szabad Wlangot találni, a képeimet, és az utolsó két nap anyagát a Blogba tenni.

Mindnesetre nagyon késön érkeztünk meg a köparkba, igy csak 45 percunk maradt mindnt megnézni. nem tesz semmit, én már láttam.

Tovább a hagyományos koreai faluba, parkba, vidámparkba, szoborparkba, vagy hogy nevezzem. egy perfekt turistavilág amerikaiaknak, nem tudom mi mit kerestünk ott, de úgy látszik ezt látni kell. A fotók a dokumentumok.

A nap fö attrakciója a vacsora volt. Egy nagyon szép hal-étterem, japán és kinai stilus keveréke, a vacsora finom volt. A mecénás is eljött, és rögtön elkezdödött a névjegykártya-csereprogramm. A meglepetés az volt, hogy egy katalógust mutatott, amelyben a mi munkáinknak kellett volna benne lenni. Néhány müvész benne is volt, én viszont nem. Forrongott az egész belsöm, ebben a nagyon szép, nagy müvel elkészitett katalógusban nem voltam benne. A szemem sarkából láttam, hogy Bo Suk is a katalógust lapozta, és egyre savanyúbban nézett. Ugy látszik, más müvészek is hiányoztak. Amint kiderült, a a két nagy müvészcsoport Seoulban egy fuziót alkotott, egy kooperációban állapodtak meg. Az ICAA Bo Suk vezetésével tartotta magát a megbeszéltekhez, a másik oldal viszont nem.
Haragos villanások a levegöben, szinte menekülve hagytuk ott az éttermet, vissza a szállodába. Hogy a haragot lemossuk, elmenünk újra egy kis söröcskét inni, és fél kettöig egy utcai sörözöben ültünk...

Fotos unter / Fényképek itt:
http://gallery.me.com/artbymyself/100422

Die Ansage war eigentlich um acht Uhr zu frühstücken.
Um 10 Uhr ging der zweite Wecker um 11 waren wir wach. Geduscht und angezogen erkundeten wir die Gegend und haben bei einer bekannten Dougnut Kette etwas gegessen und einen Kaffe getrunken.
Um 14 Uhr trafen wir uns im Lobby um zur Vernissage zu fahren.
Im Museum angekommen mussten wir feststellen das die meisten Arbeiten umgehangen wurden. Meine war nicht dabei aber meine Nachbarschaft hat sich enorm verändert. Die Ölbilder aus Paraguay sind nicht gerade förderlich für eine Homogene Ansicht.

Immerhin stellen auf dieser Ausstellung 40 Nationen aus und manche Nationen stellen natürlich mehrere Künstler.
UPDATE:
Die Vernissage wurde interessanter weise mit dem Buffet eröffnet. Darauf folgte eine Performance mit jungen Leuten die mit Farbe einen weissen Sockel bespritzt haben. Es wurde von einem Opernsänger im Anschluss mit Geigenbegleitung etwas gesungen und von Tänzerinnen wurde ein traditioneller Tanz aufgeführt. Zum Abschluss kamen die Redner die sich kurz gehalten haben und die Künstler durften diesmal mit den Botschaftern (12 an der Zahl) das Band durchschneiden.
Das Buffet was leergegessen bevor ich hier gerufen habe und ich wurde von vielen jungen Studenten belagert um fragen beantworten zu können. Insgesamt ist die Zeit sehr schnell vorbeigezogen und wir mussten schon bald zum Bus um zur Aftershowparty zu fahren.
Es ist schon sonderbar in Korea italienisches Buffet vorzufinden der auch noch so klein war das die fehlenden Künstler die zum Schluss der Eröffnung endlich ankamen sogar hungrig geblieben sind. Ich habe mich schön mit verschiedenen Künstlern ausgetauscht und den Abend genossen.
Mr. Kang war der Sponsor des den Abends der nach der Rückfahrt zum Hotel uns auf ein Bier eingeladen hatte. Da wir jedoch noch ziemlich hungrig waren wurde auch noch Essen bestellt. Immer mehr Essen, Hähnchen auf Kasseler Art oder Schweinehaut paniert mit Senfdip. Natürlich rief Arvidas aus Litauen das böse Wort, Bondegi, Seidenraupenbabys in scharfer Sauce, und schon durften wir Alle den Scheiss auch probieren. Viele behaupten das schmecke nach Nüsse, ich sage das schmeckt wie Schuhsolen riechen.
Später erfuhren wir das es Uneinigkeiten über das bezahlen des Essens gab, das Trinken war ja gesponsert, uns betraf das aber nicht da wir Gäste sind.
Wir waren um halb vier im Bett...

MÁSODIK NAP. A HOSSZÚ ALVÁS ÉS A KIÁLLITÁS MEGNYITÁSA.

Nyolc órakor reggeli- a megbeszélés szerint.
Tizkor csörög a második vekker, tizenegykor felébredünk. Zuhanyozás, öltözködés, a környék felderitése, egy ismerös Dougnut-zabálóban valami reggeli féle és egy kávé.
Kettökor (14 óra) találkozó a lobbyban, hogy együtt utazzunk a Verniszázsra. A múzeumba megérkezve rögtön szembe tünt, hogy a legtöbb képet átrendezték. Az enyémet ugyan nem, de a szomszédságom ugyancsak megváltozott. Az olajképek Paraguayból nem nyujtottak valami egységes megoldást az én képeimmel.
Mindenesetre ezen a kiállitáson negyven ország müvészei állitanak ki és némelyik ország több müvésszel van képviselve.

A kiállitást érdekes módom egy büffével nyitották meg. Ezt egy Performance követte; fiatal müvészek egy kubust szinekkel spricceltek be. Aztán egy operaénekes énekelt hegedükisérettel, majd helybéli táncosnök egy hagyományos táncot mutattak be.
Végül is a megnyitóbeszédek, amit mindenki rövidre fogott, majd a müvészek ezúttal a nagykövetekkel együtt (12 szám szerint) a szalagot elvághatták.

Mielött észbekaptam a büffé már üres volt és körül voltam véve fiatal diákokkal, akik kérdéseikkel elárasztottak...

folytatás:
Mindent összevéve az idö nagyon gyorsan elszaladt, sietnünk kellett a buszhoz az "Aftershowparty"n résztvenni.
Ez valóban egy különös érzes Koreában egy olasz büffét találni, ami méghozzá olyan kicsi volt, hogy a hiányzó müvészek, akik a megnyitó után kiéhezve végre megérkeztek, éhesen maradtak. Én jó beszélgetéseket folytattam más müvészekkel, és élveztem az estét.
Mr. Kang volt az este vendéglátója, aki visszaérkezésünk után a hotelban egy sörre meghivott minket. Mivel mi még meglehetösen éhesek voltunk, kaját is megrendeltek. Egyre több kaját, csirkehúst Kassler-módra, vagy disznóbört panirozva mustárral. Természetesen elkiáltotta Arvidas a gonosz szót; "Bondegi", Sejem-kokon-bébi-(körülbelül igy) csipös szószban, igy mindannyian megpróbálhattuk ezt a szart. Sokan állitották, hogy mogyoró ize van, én állitom ez úgy izlik, mint ahogy cipötalp büzlik.
Késöbb hallottuk, hogy kis vita volt a fizetés miatt, az italokra ott volt a vendéglátónk, de ez minket nem érintett, mi vendégek voltunk.
Fél négykor kerültünk ágyba..

Fotos unter / Fényképek itt:
http://gallery.me.com/artbymyself/100414

Die Reise von Grottenherten nach Frankfurt war lang. Sechs Stunden später saßen wir im Flugzeug und mit ein bisschen Glück hatten wir Plätze mit Beinfreiheit. Mit einer Stunde Verspätung hoben wir ab, die zehn Stunden Flug sind im nu vorbei gewesen.
In Seoul wurden wir schon erwartet mussten aber noch drei Stunden auf andere Künstler warten da wir gemeinsam zum Museum fahren sollten.
Viele Nationen bedeuten auch viele Überraschungen. Eine Polnische Künstlerin ist in Bagdad festgehalten worden da Sie Fieber hatte und durch die Pandemiewarnung nicht weiter reisen durfte. In Helsinki sind sechs Künstler steckengeblieben da das Flugzeug von Finair kaputt war. Die Gouda aus den Niederlanden war die einzige die einen Ersatzflug über Peking erhalten hat. Die anderen fünf Künstler kommen nach der Vernissage am Mittwoch an.
Der Künstler aus Kuba ist schon da, die Leiterin der Organisation ICAA, Lee Bo Suk wurde jedoch von der Polizei vorgeladen und befragt was der Kubaner in Süd Korea machen würde. Jetzt muss sie Täglich Rapport erteilen währen seines Aufenthaltes.

Die Ausstellung wurde ohne viele Diskussionen aufgebaut, meine Arbeit wurde mir aus der Hand genommen und aufgehangen. Ganz neue Erfahrungen hier in Korea.
Von den drei Arbeiten kann ich eine in einer anderen Museum mit ausstellen, da hab ich natürlich sofort zugegriffen und aus dem Triptychon einen Diptychon gemacht.

Wir waren alle froh gegen elf Uhr im Hotel angekommen zu sein. In einem Restaurant in der Nähe haben wir noch ein Bierchen getrunken und sind zu Bett.

ELSÖ NAP. UTAZÁS ÉS A KIÁLLITÁS FELÉPITÉSE A MÚZEUMBAN

Az utazás Grottenhertenböl Frankfurtba hosszú volt. Hat órával késöbb a repülögépen ültünk, és egy kis szerencsével egy jó helyet kaptunk a hoszzú lábainknak. Egy óra késéssel startoltunk, a tiz óra repülés gyorsan eltelt.
Seoulban már vártak ránk, de még három óra hosszat szobroztunk a repülötéren a többi müvész megérkezéséig, mert együtt akartak minket a múzeumba vinni.
Sok nemzetiség sok meglepetést is jelent. Egy lengyel müvésznöt Bagdadban tartottak mert lázas volt és a "Pandemie"-riadó miatt (disznóinfluenza) nem utazhatott tovább. Helzinkiben 6 müvész maradt le, mert a FINAIR-nél valami baj volt. Gouda Hollandiából volt az egyetlen, aki egy repülöt Pekingen keresztül megkapott. A maradék 5 müvész szerdán a Verniszázs után fog megérkezni. A kubai müvész már itt van, az organizáció ICAA vezetönöjét, Lee Bo Sukot viszont a rendörség berendelte és kikérdezte, hogy vajon mit csinál egy kubai müvész Délkoreában. Most naponta be kell számolnia az ittartózkodásáról.

A kiállitás minden féle herce-hurca nélkül lett felépitve, az én munkáimat szabályosan kivették a kezmböl és felakasztották öket. Egészen új tapasztalat itt Koreában.
A három munkából egyet egy másik múzeum ki akart állitani, igy gyorsan megragadtam a lehetöséget, és a Triptychonból egy Diptychont csináltam.
Tizenegy óra felé boldogok voltunk, hogy végre a szállodánkban voltunk. Egy közeli étteremben ittunk még egy söröcskét, és huss az ágyba.

Fotos hier / Fényképek itt:
http://gallery.me.com/artbymyself/100407

Wer sich den Katalog mal anschauen möchte kann sich den downloaden unter:

http://files.me.com/artbymyself/qqn28n

Viel spass beim Blättern.

Hungarian/Ungarisch/Magyar:

A KATALÓGUS -ONLINE

Aki a katalógust meg szeretné nézni, a következö cimen megtalálja:

http://files.me.com/artbymyself/qqn28n
Szorgalmas lapozgatást...

Der Weg zum Boesner hat sich gelohnt, und ich hab auch gelöhnt. Aus zwei Sachen sind sehr viel mehr geworden, aber das Wichtigste, Transportrolle und Hängevorrichtungen für die Arbeiten sind gesichert.
Nebenbei arbeite ich an Presents für die Organisatoren und koreanische Künstler. Ich drucke einen Katalog, limited Edition, in dem die Arbeiten und meine Arbeitsumgebung (Atelier) abgebildet sind. Und natürlich Visitenkarten. Viele Visitenkarten, sehr wichtig in Korea. Erst Visitenkarte und dann Hände schütteln. Und ich hab auch noch Postkarten gemacht, die sind echt Cool geworden. Ich poste mal eine hier

Also weiter rennen....

Hungarian/Ungarisch/Magyar:

Szállitás biztositva, névkártyák készek

Az út a Boesnerhez (itteni hatalmas müvészellátó) megérte a fáradságot. A két dologból, amit venni akartam, sokkal több lett, de a legfontosabb, a henger, amiben a képeket szállitani tudom és a felakasztási segédeszközök meg vannak. Mellékesen a szervezök és a koreai müvészek ajándékán is dolgozom. Kinyomok egy katalógust, megszabott példányban, amiben a munkáim és a mütermem láthatók. És természetesen névjegykártyák. Sok-sok névjegykártya. Nagyon fontos Koreában. Elöször egy névjegykártya, aztán egy kézfogás. Ezenkivül csináltam még képeslapokat, jók lettek. Itt van egy

Ich möchte ja gerne unbedingt drei große Arbeiten in den Raum hängen. Ich glaube ich hab die jetzt endlich. Ich war am verzweifeln und am resignieren aber plötzlich am Sonntag Nachmittag kam der Schwung und schwups waren die Arbeiten da.
Hier ein kleiner Vorgeschmack:

Jetzt muss ich noch eine Transportrolle besorgen und Klips zum aufhängen.
Dann kann es losgehen.

Hungarian/Ungarisch/Magyar:

ATZ HISZEM, MOST MEGVAN

Mindenféleképpen három nagy munkát szeretnék a térbe felfüggeszteni. Úgy hiszem, most végre meg vannak. Tele voltam kétellyel, és már majdnem feladtam, amikor vasárnap délután hirtelen jött egy mozdulat és egyszercsak ott voltak a képek.
Egy elözetes kóstoló: