Freitag, 26. Juni 2009
Day3 - Kurze Nacht, Museum und Steinpark (D/H)
artbymyself, 05:37h
nach vier Stunden schlaf mussten wir raus aus dem Bett. Bo Suk stand um acht Uhr mit dem Frühstück vor der Tür da das Hotel keinen Frühstück mehr servieren wollte.
Wir wollten sofort zum Stonepark in die Berge fahren. Die Künstler die aus Österreich, Ägypten, Litauen und Slowenien am vorigen Abend ankamen sollten natürlich die Gelegenheit erhalten auch ihre Werke aufzuhängen, daher fuhren wir zum Museum und warteten bis die Kunst gehangen wurde. In dieser Zeit fand ich die Gelegenheit einen freien Wlan-Zugang zu finden um die Bilder online zu stellen und um die letzten beiden Tage in den Blog zu stellen.
Jedenfalls sind wir sehr spät im Stonepark angekommen und hatten nur 45 Minuten zum durchstreifen des Parks. Macht nichts, ich war schon mal da.
Weiter zum traditionellen koreanischen Dorf, Park, Vergnügungspark, Skulpturenpark, etwas. Ein absolutes Touristenhighlight für Amerikaner, ich weiss nicht was wir da verloren haben, aber anscheinend muss man es mal gesehen haben. Die Fotos reichen als doku.
Das absolute Highlight des Tages war jedoch das Abendessen. Ein sehr schönes Fischrestaurant, ein Mix zwischen japanischem und chinesischem Stil, das Essen sehr lecker. Der Sponsor ist aufgetaucht und schon fing das Visitenkartenaustauschprogramm am. Die Überraschung war das er einen Katalog vorlegte in dem unsere Arbeiten abgebildet sein sollten. Manche Künstler waren im Katalog, ich jedoch nicht. In mir brodelte es erneut, ich war in diesem wunderbaren Katalog, sehr aufwendig gemacht, nicht Präsent. Aus dem Augenwinkel vernahm ich das Bo Suk auch das Katalog studierte und ihre Mine immer finsterer wurde. Anscheinend fehlten auch noch viele andere Künstler. Wie es sich herausstellte sind die beiden großen Künstlergruppen in Seoul eine Fusion, Kooperation miteinander eingegangen. ICAA mit Bo Suk Lee hat sich an die Absprachen gehalten die andere Seite jedoch nicht.
Böses Vibrationen sind geflossen, wir verliessen das Restaurant fluchtartig und fuhren zum Hotel. Um den Frust runterzuspülen sind wir wieder ein Bierchen trinken gegangen und haben bis halb zwei im Strassenkaffee gesessen...
HARMADIK NAP- RÖVID ÉJSZAKA, MUZEUM ÉS KÖPARK
négy óra alvás után fel kellett kelnünk. Bo Suk nyolckor ott állt az ajtónk elött a reggelivel, mivel a szálloda már nem akart felszolgálni.
Mi rögtön a hegyekbe, a köparkba akartunk indulni. A müvészeknek, akik elözö este Ausztriából, Egyiptomból, Lettországból és Szlovákiából érkeztek meg, természetesen meg kellett a lehetöséget adni, hogy a müveiket felakasszák. Igy elöször a múzeumba mentünk, és vártunk, amig minden a falakon volt. Ez alatt az idö alatt lehetöségem volt egy szabad Wlangot találni, a képeimet, és az utolsó két nap anyagát a Blogba tenni.
Mindnesetre nagyon késön érkeztünk meg a köparkba, igy csak 45 percunk maradt mindnt megnézni. nem tesz semmit, én már láttam.
Tovább a hagyományos koreai faluba, parkba, vidámparkba, szoborparkba, vagy hogy nevezzem. egy perfekt turistavilág amerikaiaknak, nem tudom mi mit kerestünk ott, de úgy látszik ezt látni kell. A fotók a dokumentumok.
A nap fö attrakciója a vacsora volt. Egy nagyon szép hal-étterem, japán és kinai stilus keveréke, a vacsora finom volt. A mecénás is eljött, és rögtön elkezdödött a névjegykártya-csereprogramm. A meglepetés az volt, hogy egy katalógust mutatott, amelyben a mi munkáinknak kellett volna benne lenni. Néhány müvész benne is volt, én viszont nem. Forrongott az egész belsöm, ebben a nagyon szép, nagy müvel elkészitett katalógusban nem voltam benne. A szemem sarkából láttam, hogy Bo Suk is a katalógust lapozta, és egyre savanyúbban nézett. Ugy látszik, más müvészek is hiányoztak. Amint kiderült, a a két nagy müvészcsoport Seoulban egy fuziót alkotott, egy kooperációban állapodtak meg. Az ICAA Bo Suk vezetésével tartotta magát a megbeszéltekhez, a másik oldal viszont nem.
Haragos villanások a levegöben, szinte menekülve hagytuk ott az éttermet, vissza a szállodába. Hogy a haragot lemossuk, elmenünk újra egy kis söröcskét inni, és fél kettöig egy utcai sörözöben ültünk...
Fotos unter / Fényképek itt:
http://gallery.me.com/artbymyself/100422
Wir wollten sofort zum Stonepark in die Berge fahren. Die Künstler die aus Österreich, Ägypten, Litauen und Slowenien am vorigen Abend ankamen sollten natürlich die Gelegenheit erhalten auch ihre Werke aufzuhängen, daher fuhren wir zum Museum und warteten bis die Kunst gehangen wurde. In dieser Zeit fand ich die Gelegenheit einen freien Wlan-Zugang zu finden um die Bilder online zu stellen und um die letzten beiden Tage in den Blog zu stellen.
Jedenfalls sind wir sehr spät im Stonepark angekommen und hatten nur 45 Minuten zum durchstreifen des Parks. Macht nichts, ich war schon mal da.
Weiter zum traditionellen koreanischen Dorf, Park, Vergnügungspark, Skulpturenpark, etwas. Ein absolutes Touristenhighlight für Amerikaner, ich weiss nicht was wir da verloren haben, aber anscheinend muss man es mal gesehen haben. Die Fotos reichen als doku.
Das absolute Highlight des Tages war jedoch das Abendessen. Ein sehr schönes Fischrestaurant, ein Mix zwischen japanischem und chinesischem Stil, das Essen sehr lecker. Der Sponsor ist aufgetaucht und schon fing das Visitenkartenaustauschprogramm am. Die Überraschung war das er einen Katalog vorlegte in dem unsere Arbeiten abgebildet sein sollten. Manche Künstler waren im Katalog, ich jedoch nicht. In mir brodelte es erneut, ich war in diesem wunderbaren Katalog, sehr aufwendig gemacht, nicht Präsent. Aus dem Augenwinkel vernahm ich das Bo Suk auch das Katalog studierte und ihre Mine immer finsterer wurde. Anscheinend fehlten auch noch viele andere Künstler. Wie es sich herausstellte sind die beiden großen Künstlergruppen in Seoul eine Fusion, Kooperation miteinander eingegangen. ICAA mit Bo Suk Lee hat sich an die Absprachen gehalten die andere Seite jedoch nicht.
Böses Vibrationen sind geflossen, wir verliessen das Restaurant fluchtartig und fuhren zum Hotel. Um den Frust runterzuspülen sind wir wieder ein Bierchen trinken gegangen und haben bis halb zwei im Strassenkaffee gesessen...
HARMADIK NAP- RÖVID ÉJSZAKA, MUZEUM ÉS KÖPARK
négy óra alvás után fel kellett kelnünk. Bo Suk nyolckor ott állt az ajtónk elött a reggelivel, mivel a szálloda már nem akart felszolgálni.
Mi rögtön a hegyekbe, a köparkba akartunk indulni. A müvészeknek, akik elözö este Ausztriából, Egyiptomból, Lettországból és Szlovákiából érkeztek meg, természetesen meg kellett a lehetöséget adni, hogy a müveiket felakasszák. Igy elöször a múzeumba mentünk, és vártunk, amig minden a falakon volt. Ez alatt az idö alatt lehetöségem volt egy szabad Wlangot találni, a képeimet, és az utolsó két nap anyagát a Blogba tenni.
Mindnesetre nagyon késön érkeztünk meg a köparkba, igy csak 45 percunk maradt mindnt megnézni. nem tesz semmit, én már láttam.
Tovább a hagyományos koreai faluba, parkba, vidámparkba, szoborparkba, vagy hogy nevezzem. egy perfekt turistavilág amerikaiaknak, nem tudom mi mit kerestünk ott, de úgy látszik ezt látni kell. A fotók a dokumentumok.
A nap fö attrakciója a vacsora volt. Egy nagyon szép hal-étterem, japán és kinai stilus keveréke, a vacsora finom volt. A mecénás is eljött, és rögtön elkezdödött a névjegykártya-csereprogramm. A meglepetés az volt, hogy egy katalógust mutatott, amelyben a mi munkáinknak kellett volna benne lenni. Néhány müvész benne is volt, én viszont nem. Forrongott az egész belsöm, ebben a nagyon szép, nagy müvel elkészitett katalógusban nem voltam benne. A szemem sarkából láttam, hogy Bo Suk is a katalógust lapozta, és egyre savanyúbban nézett. Ugy látszik, más müvészek is hiányoztak. Amint kiderült, a a két nagy müvészcsoport Seoulban egy fuziót alkotott, egy kooperációban állapodtak meg. Az ICAA Bo Suk vezetésével tartotta magát a megbeszéltekhez, a másik oldal viszont nem.
Haragos villanások a levegöben, szinte menekülve hagytuk ott az éttermet, vissza a szállodába. Hogy a haragot lemossuk, elmenünk újra egy kis söröcskét inni, és fél kettöig egy utcai sörözöben ültünk...
Fotos unter / Fényképek itt:
http://gallery.me.com/artbymyself/100422
... comment
